Éjszaka van, de
most is épp próbálni készül. Én is: megpróbálom elrabolni őt, amíg beáll a
zenekar. Állandóan játszik, volt Johny és Leopold Mozart, Lőrinc barát és Perc
úr. Szerepeit még hosszan sorolhatnám – nekem az Elisabeth Luchienijeként lett
nagy kedvencem. Három felnőtt gyermek édesapja – jelenleg az Operettszínház
művésze: Földes Tamás.
- Operettekben,
musicalekben gyakran látlak, de itt most dobok és gitárok várnak rád tettre
készen. Vagy rossz helyen járok?
- Nem, ez itt a
SonettoRock nevű formáció, akikkel jelenleg a Színházak éjszakáján készülünk
fellépni.
- A hangolásból
ítélve nem a Csárdáskirálynőből hallunk majd részleteket…
- Valóban nem! Ezen
az estén egy titkos szenvedélyemnek, a rockzenének hódolok színésztársaimmal és
fiaimmal, akik szintén játszanak a zenekarban. A repertoár pedig saját
verseimből lett összeállítva.
- Tehát ismét egy
újabb oldaladat mutatod be a közönségnek. De ha már bemutatás: ezekben a
napokban egy másik bemutatóra is készülsz, ha jól tudom. 12 év után – első
alkalommal kőszínházban – az Operett színpadán lesz látható a Veled uram!
- Így igaz, március
30.-án lesz a premier, és egy teljesen más hangulatú, kibővített, színházi
körülmények közé igazított előadást láthatnak majd a nézők Kero vezetése
mellett, Somogyi Szilárd rendezésében.
- Amelyben – bár
zenés pályád elején Koppányként ismertünk meg – most épp István királyt
játszol. Érdekes kettősség…
- Prózai színészként
kerültem a pályára, Koppány volt az első zenés szerepem, és ennek a szerepnek
köszönhetem, hogy beleszeretettem a zenés darabokba. Koppány személyisége
akkoriban nem állt távol az enyémtől: fiatal voltam és lázadó, könnyű volt
magaménak érezni a szerepet. Mostanra azért már másképp látok dolgokat, többet
tudok a világról.
- Vagyis megérett
benned a bölcs államalapító…
- Talán igen. Más
szemmel látom már a világot, tapasztaltabb vagyok. Mára jobban tudok azonosulni
Istvánnal, aki megalapított egy országot.
- Kettős
szereposztásban adjátok elő a darabot, Sasvári Sándorral. Bródy János a próbák
után azt nyilatkozta, hogy két egyaránt nagyszerű, de teljesen más előadást
volt szerencséje látni. Miben különbözik a két István?
- Ezt nem tudom megmondani.
De Sasvári Sándornak eleve olyan a kisugárzása, amiben van valami fenséges – és
ezt ő remekül bele tudja vinni István király szerepébe.
- Azt gondolom,
könnyű dolga van, hiszen ő régóta mindenki szemében István, a király. De milyen
a te Istvánod?
- Bölcs és
megfontolt, de már meg meri kérdőjelezni korábbi döntéseinek helyességét!
- Ha jól számoltam,
csak ebben a hónapban kereken tíz darabban láthatnak a nézők. Mégis nagyon
keveset hallunk rólad. Szándékosan kerülöd a médiát?
- Nem kerülöm, csak
nem kereszteződnek útjaink. Teszem a dolgom, és tulajdonképpen arra a mai
értelemben vett közszereplésre nem is vágyódom. Úgy érzem, a közönség így is
szeret, és nem azért, amit írnak vagy mondanak rólam, hanem elsősorban azért,
amit csinálok. És ez nagyon jó érzés!
Épp megköszönném,
hogy hagyta magát egy kicsit elrabolni, de már jönnek is érte a többiek:
mindjárt éjfél és nyakukon az előadás – nem lehet lazsálni. Hallgatom, ahogy
énekli azokat a gondolatokat, melyek lelke legmélyéből jöttek elő és közben nézem,
amint csillogó szemmel irányítja fiait – egyszerre sugárzik belőle a szeretet,
a büszkeség és egy kis féltés. Hirtelen István királyunkat vélem látni benne,
midőn végigmérte tekintetével az általa megalapított hont. Azt hiszem,
Istvánként is Földes Tamás lesz a király!