Plágium. Ezt
állapította meg a bizottság (ex dr.) Schmitt Pál doktori címét eredményező
dolgozatára. Mondom ex – hiszen egy másik bizottság úgy gondolta, ez azért még
sincs így rendjén és visszavonta a doktori címet. Ennyi. Ennyi?
Talán már
mindenki érezte a suliban – mondjuk egy matek dolgozat közben – hogy semmi nem
jut eszébe, jó lenne lemásolni a padszomszéd feladatait. Aztán volt, aki élt
vele, de volt, akit visszatartott valami – legyen az neveltetés vagy a tanárjának
szúrós tekintete, esetleg a csalásért kapott elégtelen. Akik mégis bűnbe estek,
azok között volt, akinek sikerült, és volt, akire lesújtott a következmény.
Mert az mindig volt. Szerencsés esetben csak elvették a dolgozatát, és nem
folytathatta, de általában elégtelennek is minősítették az illető tudását. Mert
csalni bizony nem ildomos. Ráadásul – ahogy a nóta mondja – „Aki hazudik az
csak, aki hazudik, az lop! Hazudni, csalni csúnya dolog!” No, igen…
Csakhogy úgy
tűnik, ami a matek órán ártalmatlan, de mégis üldözendő csalás, az nagyban
elkövetve már bocsánatos vétség. Sőt! Nem is az a vétkes, aki elkövette, hanem
az, aki nem vette észre a csalást, és elfogadta a dolgozatot. Legalábbis ez
derült kis a plágium-bizottság – mert nekünk ilyenünk is van ám – vizsgálati
jegyzőkönyvéből. Még azt is megtudhattuk, hogy „akkoriban ez elfogadható volt”.
Engem meg ráz a hideg: ez azt jelenti, hogy azok a tisztességesnek vélt
orvosok, jogászok, tanárok, mérnökök, akik akkoriban végezték felsőfokú
tanulmányaikat, és koruknál fogva most vannak igazán felelős beosztásban, azok
nem is szaktudásuk, hanem másolási képességeik alapján nyerték el tudományos
fokozataikat? Mert ezzel nem kevesebbet állítanak – miközben én ezt mindegyikük
nevében szeretném visszautasítani!
„Olyan személyt
jelöltem köztársasági elnöknek, akit a következő néhány év munkájának
szempontjából a legalkalmasabbnak ítéltem” – nyilatkozta Orbán Viktor
miniszterelnök, kicsit ironikusan: a bolgár tengerpart mellől, amikor 2010
nyarán támogatásáról biztosította (akkor még dr.) Schmitt Pált. Valóban ő lenne
a legalkalmasabb? Szomorú ez országunkra nézve…
Nem a TF-es
diplomamunkájának köszönhetően nyerte el ezt a címet, hanem egyéb kvalitásai
miatt – nyilatkozta az üggyel kapcsolatosan. Talán ez volt az egyetlen
összetett mondata ebben a témában. És egyetértek vele: attól hogy valaki nem
doktor, még lehetne a legtiszteletreméltóbb, legalkalmasabb köztársasági elnöke
az országnak. Csakhogy semmi nem változtat azon, hogy csalt, hazudott! Ő, az
ország legelső embere! Milyen erkölcsi mérce kell ennek az elfogadásához?
Próbálom
felfedezni, mik lehetnek azok az egyéb kvalitások, amelyek a történtek ellenére
is pozíciójában tartják. Hitvallásában a magyar nyelv fontosságát és az ifjúság
védelmét jelölte meg legfontosabb célkitűzéseként. Nos, a határmenti kis
falucska vendéglőjében büszkén őrzik nyelvi emlékeit, ahogy több beszédjében is
igazi remekeket nyújtott át szeretett népének – talán azért, hogy így ne!
Sajnos azonban ezt nem tette hozzá… így igen kellemetlen poénoknak tette ki
magát és intézményét. Az ifjúság védelmét egy ilyen csalással a háta mögött –
ezt inkább nem is részletezném. Utoljára ilyen követendő jó példát az az
ifjúsági miniszter állított gyermekeink elé, aki a titkárnőjét helyezte a
ceruzatartója mellé…
Azt is mondta az
elnök úr, hogy ő bizony, ha kell, szembeszáll bárkivel, akár presztízsét is
veszti, de a demokráciából és az alkotmányosságból nem enged. Ehhez képest
sorra születnek azok a hazai- és nemzetközi berkekben egyaránt nagy
felháborodást kiváltó törvények, amelyeket eddig csak egyetlen ember nem
kérdőjelezett meg sohasem: ő. Szemrebbenés nélkül sorra írta alá mindet, néha
még arról sem meggyőzve minket, hogy egyáltalán elolvasta…
Elnök úr! Én úgy
lettem nevelve, hogy tiszteljem azt, aki vezet, még akkor is, ha nem értek
egyet vele. Én megpróbáltam… De ön ezt lehetetlenné teszi! És ezzel nem csak
magát, hanem az ön által betöltött tisztséget is lejáratja. Ha van még önben
egy csepp méltóság, akkor mondjon le! Ha semmi másért, csak hogy mi szülők,
tiszta lelkiismerettel nézhessünk az ifjúság szemébe, miközben arról papolunk, mekkora
bűn, mennyire csúnya dolog csalni.
Ennyi volt. Snitt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése