Itt a tavasz, csodás az
idő! – Kimehetnénk a meccsre! – hangzott el az ötlet, és pár perc múlva a fiúk
már lelkesen készülődtek! Egy ideig nem jártak meccsekre, egy elvesztett
bajnoki cím a debreceniek ellen – ez volt az utolsó, amit családi programként
jegyeztünk ebben a kategóriában. Rossz emlékű meccs volt, nem csak a
végeredmény miatt!
Most azonban névre szóló
szurkolói kártya van, és elvileg szigorú rend! A jegyár még akkor is borzalmas,
ha figyelmen kívül hagyjuk a magyar foci színvonalát, de mivel apa és fia kettesben
is igénybe veheti a családi kedvezményt, így nem annyira vészes a dolog.
No, ezzel kezdődött az
első fricska: a családi jegy „elfogyott”! Ez számomra kissé meglepő volt, mert
csupán életkori megkötés szerepel mindenhol, és 3 szektorba is lehet váltani
ilyen kedvezményes jegyet. Kis morgás, de már ott vannak, hát legyen a drágább.
Furamód ugyanabba a szektorba. És még furább később szembesülni, hogy bár
rangadó mérkőzésről van szó, azért elég hézagos a lelátó! Nem állítom, hogy a
családosokkal sokkal többen lennének, mégis bosszant! És nem is a pénz miatt…
Mindegy, a fiúk bent
vannak – én pedig itthonról követem az eseményeket. Ám ott nem szerepel az a
kis szurkolói meccs, ahol ismét nem a labda kapta a főszerepet. Ez már nem is
hír! Csak én aggódom… Remélem, ezúttal ép bőrrel, és lehetőleg a menekülés
élménye nélkül térnek azért haza!
Hajrá Fradi! Zengi a
lelátó… Mindenhol zászlók lengenek. Közben magamban mulatok: nagyon ifjú még ez
a B-közép! Mert miközben a Fradit élteti, bőszen lengetve hozzá az Árpád-sávos
lobogót, addig nem is gondolják végig, hogy pár évvel ezelőtt a piros fehér
bizony még a Kispest színe volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése