Üresen kongott az Aréna az Összefogás koncertjén
Csökkentsük
bulival az államadóságot! Ez lehetett a célja annak a nagyszabású jótékonysági
koncertnek, amelyet vasárnap rendeztek meg a Papp László Budapest Sportarénában.
A fellépők között Tóth Verát, Caramelt, vagy L.L.Juniort épp úgy megtaláljuk,
mint Török Ádámot, Szakcsi Lakatos Bélát vagy Mészáros Árpád Zsoltot. Amit
ellenben hiába is kerestünk ezen az estén – az sajnos a közönség volt!
Összefogás,
jótékonyság, buli! – ígérték a szervezők, de sajnos mindezekből semmit
nem sikerült megvalósítaniuk. A teljes nyereséget, azaz a 2012 Ft-os jegyek
bevételét a művészek tiszteletdíjával együtt – némi technikai és jogdíjköltség
levonása után - az Összefogás az Államadósság Ellen Alap számlájára készültek
átutalni, hogy ezzel is csökkentsék hazánk hatalmas deficitjét.
Jól
csengő terv, bár nekem vannak azért fenntartásaim. Az
államadóság 21 426 milliárd forint körül jár, a bevétel a legoptimálisabb
esetben is 25 millió forint lehetett volna. Ebből még cirka 5 milliót elvisz a
technika, vagyis teltházas koncert esetén 20 millió forinttal lehetett volna
jobb az államkassza pillanatnyi helyzete. Ezek már olyan hatalmas számok, amelyeket
átlagember átlagagya többnyire felfogni sem képes, de próbáljunk meg elképzelni
egy egész iskolának szánt mákostészta-mennyiséget, amelyre csupán egyetlen szem
mákot darálunk meg… Lássuk be: nem lesz számottevő!
Arra
azért mindenképp jó lett volna a rendezvény, hogy az összefogás szükségét
tudatosítsa az emberekben. Mert ez az, ami nagyon nem megy nekünk! Ez
talán még a pénzügyi haszonnál is fontosabb. Azt hiszem, István király és Koppány
harca óta tart országunkban a megosztottság, vagyis nem túl jók az esélyeink a
változásra. Széthúzás. Ennek köszönhetően kaptunk már bő 150 évnyi török
uralmat, némi osztrák monarchiát, vesztettük miatta egy fél országot és még hosszan
sorolhatnám, de ez nem történelemóra, és már ennyi is elég kellene legyen
ahhoz, hogy belássuk: amíg mi egymás torkának esünk, addig mindig lesz egy
farkas, aki felfalja a vacsoránkat és mi pedig éhendöglünk!
Kell
a jótékonyság, mint egy falat kenyér! Kell az országnak, mert már nincs
hova húzni a nadrágszíjat. És kell a fellépőknek, mert ők is itt élnek, és ha
ezért nem is lesz most zsíros gázsi, de azért nehéz időkben kincset ér minden
reklám. Jótékonysági koncerten fellépni ráadásul nem csak jó „píár”, hanem
egyúttal kipipálhatják a „jót cselekedtem” rubrikát is! Nem utolsó sorban azért
a hazai művészek pályáján a hazai csúcs: tisztes tömeg előtt fellépni az
Arénában!
Kongó
nézőtér előtt játszani… ez azonban több mint megalázó! Az ajánlat
bizonyára csábító volt a művészek részére, akár jótékonykodni akartak, akár
csak egy kis hírverést maguk körül. De bármi is volt a motivációjuk: a valóság
csúnyán keresztülhúzta számításukat! Kezdődött mindjárt azzal, hogy a
megbízáskor szó sem volt politikai eszmefuttatásokról a számok szünetében. Ez
néhányukat felháborított – lássuk be: jogosan! –, mert voltak, akik tényleg hittek
abban, hogy egy jó célért lépnek színpadra. És igen, akadt olyan is, aki ettől a
közreműködésétől azt is remélte, hogy lehetősége lesz kicsit „helyezkedni”, közelebb
kerülni a tűzhöz… De csak az üres lelátók és egy körtáncra elegendő közönség
maradt!
Kétszáz
néző – négyszázezer forint bevétel! Ennyit sikerült megvalósítani a
gigabulinak szánt rendezvénytervből. Azt gondolom, hogy az Arénában egy közepesnek
mondható amatőr zenekar is több embert vonultatna fel! „Nem volt elegendő
felhajtás, nem állt mellénk a média” – panaszkodik utólag a szervező. Lehet,
hogy van benne némi igazság, de akárhogy is nézem: a média jelenleg kellően jó
kezekben van ahhoz, hogy csupán ez is szervezés kérdése lett volna… Így azonban
hiába a csúcs-szuper technika, a hírverés – marad az, hogy ennyi ember előtt
játszani ezen a helyen: több mint kínos! És hogy a várt 20 milliós
adósságcsökkentés helyett közel 5 millióval sikerült megnövelni azt! Ez mellett
már igazán eltörpül, hogy a rendezvény kapcsán adott interjúkból kiderül: a
fellépők többsége még a legalapvetőbb tényekkel sem volt tisztába. Ez azonban bocsánatos
bűn, hiszen – a közönséggel ellentétben – ők legalább eljöttek!
A
kormányzat azonban nem bocsát meg! Bár – farkába harapó kígyóként,
hiszen ez az intézkedés kifejezetten csökkenti a költségvetés bevételét – az
Összefogás Alapba befizetett összeget adókedvezménnyel honorálja a Kormány, és
ezzel nyíltan felvállalja a kezdeményezést – a koncert csúfos bukása után
igyekszik a közönséghez hasonlóan távol maradni az eseménytől! Talán ha majd a
köztévén történő vetítéskor csengenek az SMS-es felajánlások és „csengetnek” az
adakozók, akkor a kormányzati szervek is megenyhülnek majd! Ha csak az emberek
nem a Való Világ győzteseire tartogatják mobiltelefonjukat… De legalább érte talán
még képesek az összefogásra!