Orrbavágólag

Szinte már irritál, mégis iszom szavait… Ezt jelenti Puzsér Róbert, legalábbis számomra.

Minden megnyilvánulása alkalmával elsőként a stílusa, ami orrba vág: nagyképűen, lekezelően hányja elénk ellentmondást nem tűrő kinyilatkoztatásait – az ember zsebében szinte azonnal kinyílik a bicska és felteszi a kérdést: ki ez a (vérmérséklettől függő megnevezés, legritkább esetben „ember”), és hogy merészeli…

Aztán – csakhogy kellően oda tudjunk mondani neki – elkezdi az ember figyelni a szavait. És akkor jön a második, még erőteljesebb orrbavágás, mert nem vagyunk hozzászokva az őszinte szóhoz. Furcsa, hogy valaki ki meri mondani, ha egy teljesítmény nulla, különösen akkor, ha a vízcsapból is folyó „szeretett celebjeink” produktumát értékeli így. Egy olyan világban, ahol naponta százezrek szívják magukba Győzike, Kiszel Tünde, Pákó vagy egyéb, mesterségesen generált szupersztárok minden szavát (már ha értik), vagy szellentését, ott szinte szentségtörésnek számít, ha nem csupán őket éri bírálat, hanem azokat is, akik fogyasztják…

Lássuk be: az ország két részre szakadt! Az egyik fele isteníti ezeket a média által, teljesítmény nélkül ránk zúdított lényeket – a másik fele számára azonban divat lett szidni őket. Ez azonban egyben azt is jelenti, hogy sajnos a többség a fogyasztók táborát erősíti.

Puzsér azonban nem egy a sok szidalmazó között. Ő nem is szid, csak – egyedien gyomorforgató stílusában – képünkbe vágja mindazt, amit egyébként minden kicsit is értelmes ember tud, de soha senki nem mer kimondani. Hogyan is merné bárki a sok tinikedvenc, önmaga tehetségét egekben érző szupersztároknak megmondani, hogy csupán abban tehetségesek, hogy megmozgassák a szavazni hajlandók ujjait, maradandó alkotásra azonban képtelenek.

Soha, senki nem merészelte még kijelenteni, hogy a legtöbb díj átadásakor nem a teljesítmény kerül értékelésre, hanem az előadó marketingje. Ha a média képes a vízcsapból is folyva elhitetni velünk, hogy SP nélkül nem élet az élet, mi boldogan szavazunk majd rá bárhol, akkor is, ha másnap már észre sem vesszük, hogy eltűnt – mert épp MM az aktuális szupersztár. Mindegy, csak rövid, megjegyezhető neve legyen, és kellően csöpögjön… Plusz egy stylist és egy marketinges – ez ma a hírnév titka.

Ahhoz végképp senki nem merte még venni a bátorságot, hogy kimondja: a siker, amelyet elértek nem az ő érdemük, és az elnyert díjak nem a tehetségüket fejezik ki. És legfőképp, hogy ez nem érdem, hanem felelősség… Mert ha ők mostantól balról jobbra tetoválják a fülük alá, hogy VILÁGBÉKE, jelentsen bármit is ez a szó, akkor emberek ezrei követik majd őket ebben. Ha piros lakkos övet tesznek a nyakukra, akkor hirtelen feltör a bőr- (vagy a műanyag)ipar és azt akar magának mindenki. Elhitették, hogy ők Valakik és mindenki őket követi. Példaképek lettek! És hogy mire mutatnak példát?

A Viva Comet díjkiosztó egyik nyertese például arra, hogy Puzsér súlyos szavait előbb megkísérelte semmissé tenni (nem sikerült), majd egy Oscar-díj átadásra is túlzó ömlengés végén – amelyből szerencsére nem maradt ki a stylist sem – megköszönte, hogy ugyanaz a vidékről jött lány maradhatott, aki elindult. Tette mindezt egy fekete bugyinak látszó dresszben, kilogrammban kifejezhető smink mögé bújtan haladva azon a jó úton, hogy „elérje a fain dolgokat” – ki tudja mitől oldott hangulatában alátámasztva Puzsér minden szavát. „Comet – no comment!” – mondanám, de inkább csak annyit jegyzek meg csendesen: Kedves Puzsér! Ha hangod csak így hallatszik el az emberekig, hát tedd! Stílusod ugyan továbbra se bírom, mégis tovább iszom szavaid. És reménykedem, hogy így talán akad még néhány ember, aki elgondolkodik rajtuk és akkor megéri az orromat odatartani!

Utóirat:
Tóth Gabi tehetségét egyébként nem vitatom, de jelenlegi stílusa mellett – amely sajnos korántsem a valaha elindult tehetséges énekest idézi – el sem jutok ahhoz, hogy a teljesítményére figyeljek.

Streetmenti kritika

Azt mondta, a fiam, hogy márpedig egy kritikába mindig kell legyen jó is, de rossz is! Azt hiszem, az objektivitás igényét fogalmazta meg a maga módján – ami bevallom: nem könnyű ebben a helyzetben, hiszen nem csak a szereplő személyekhez kötődöm, hanem ahhoz a zenéhez is, amit játszanak… De legyen: essünk túl a negatívon!

Mindenek előtt nem ér a kisebbekre, vagy épp családos anyukákra ráhozni a szívbajt. Egy jól meghirdetett, jó dologra érkeztem, utolsó pillanatban beesve – és egy teremnyi üres szék fogadott, meg két pár, akik talán a feltámadó szél ellen vonultak be. Ledöbbentem: mi történt??? Aztán kiderült: a társaság a vetítés előtt még szomját és nikotinéhségét csillapította a másik helységben! Én meg két újraélesztéssel lettem gazdagabb! De legalább volt időm kilihegni magamból a rohanást…

Végül megtelt a terem, és elindult a bemutató! És késedelem ide vagy oda: tényleg egyszerre indulhatott a többi városban is, mert a mocorgásokból arra lettem figyelmes: megjöttek az első SMS-ek!

No de: kritizálni jöttem, nem dicsérni: ott tartottunk, hogy negatív élmények!
Aki próbált már koncertet bármivel felvenni, legyen az akár kamera, akár telefon, az tudja: fenemód nem könnyű! Még egészen jó cuccal is olyan zajos izét kapunk, ami legfeljebb az emlékek felidézésére jó, de zenei élményt nem nyújt. Ha pedig ott szeretné valaki megkérni mondjuk kedvese kezét, amit esetleg rögzít is ily módon, az azért praktikus, mert visszajátszva úgy sem lehet majd érteni – tehát utólag letagadható! Én próbáltam már, épp ezért tudom, hogy mi munka fekszik abban, hogy a zenei része tökéletesen szólt a dolognak. Egy pillanat alatt odarepített a Moszkva térre, (igen, akkor még úgy hívták, nekem az is marad!), vagy a Várba (szinte éreztem a szelet, annyira odavarázsolt!) – csakhogy én itt, a premieren egy néző voltam kéremszépen… nem rajongó! És a zenébe bele voltak vágva mindenféle riportok, amelyek két részre oszthatóak: volt, amit lehetett érteni – és volt, amit nem. Ez utóbbi számomra további két részre oszlott: volt, akit nem ismertem személyesen, és biztos érdekes dolgokat mondott, de mivel nem értettem: nekem csak zaj volt, ami zavarta a zenét. És volt olyan riportalany, akinek viszont ittam volna szavait – ha értettem volna… na ez meg ezért zavart, mert így szomjas maradtam! Most kénytelen leszek megnézni a DVD-t, hogy csillapítsam szomjamat!

Objektivitás! Ha van valami, amit szeretek magamban, az a szerénység és az objektivitás – magától Bástya elvtárstól tanultam! Így most kicsit nehéz azonban tovább írnom, hiszen akkor végre rátérhetek arra, hogy miért volt jó?!?

Csakhogy ez nem olyan egyszerű. Mert annak, aki nem volt ott a munkák során és nem látta a filmet sem, annak hogy magyarázzam el, hogy időnként koncentrálnom kellett arra, hogy ne kezdjek el táncra perdülni, mert mögöttem nem látnak tőlem. Vagy hogy mekkora élmény volt egy ponyvába kapaszkodva Dorothyt játszani az Ózból, miközben nem tudtuk, hogy a félbemaradt koncertet sirassuk, vagy a helyzet komikumán röhögjünk… Hogy Szent György kisebb csatával küzdte le a sárkányt, mint a zenekar a hivatal sárkányát… És hiába ecsetelném: nem értenék azt a csillogást sem, ami a barátaim szeméből tükröződött vissza a munkálatok során. És igen, itt már kezdeném elveszteni objektivitásomat, így csak annyit mondhatok mindenkinek: nézze meg! És döntse el ki-ki magának, hogy mi volt a jó és mi volt a rossz benne! Egyszerűen: nem lehet másképp! És különben is: ki vagyok én, hogy megmondjam, mi jó vagy rossz?

Egy dolog azonban biztos: van egy barátom, aki a többi barátommal fejébe vette, hogy megcsinál valamit. Valamit, ami lehet, hogy nem egy nagy dolog: nem váltja meg a világot, nem lesz nagyobb a GPD, vagy a BUX index és nem tör ki tőle a Világbéke! De ilyet még nem csinált senki, és úgy érezte: ő ezt meg akarja csinálni! És megcsinálta! Nem „rinyált”, nem kifogásokat keresett, nem magyarázkodott: fejébe vette, és csinálta! És elkészült! Ennyi…

Igen, csak ennyit kéne mindenkinek tenni, mert ez a film egyben azt is igazolja, hogy ez működik! Akit maga a tartalom esetleg nem szólít meg, az legalább ennyit okuljon belőle – és akkor mégis csak szebb lett tőle a világ! 

Szeretettel jegyezte: Mammy

Ha pedig mindezek ellenére megnéznéd: ITT MEGVEHETED
További tudnivalók pedig a StreetMeeting.hu oldalon találhatók!