Minden megnyilvánulása alkalmával
elsőként a stílusa, ami orrba vág: nagyképűen, lekezelően hányja elénk
ellentmondást nem tűrő kinyilatkoztatásait – az ember zsebében szinte
azonnal kinyílik a bicska és felteszi a kérdést: ki ez a
(vérmérséklettől függő megnevezés, legritkább esetben „ember”), és hogy
merészeli…
Aztán – csakhogy kellően oda tudjunk
mondani neki – elkezdi az ember figyelni a szavait. És akkor jön a
második, még erőteljesebb orrbavágás, mert nem vagyunk hozzászokva az
őszinte szóhoz. Furcsa, hogy valaki ki meri mondani, ha egy teljesítmény
nulla, különösen akkor, ha a vízcsapból is folyó „szeretett celebjeink”
produktumát értékeli így. Egy olyan világban, ahol naponta százezrek
szívják magukba Győzike, Kiszel Tünde, Pákó vagy egyéb, mesterségesen
generált szupersztárok minden szavát (már ha értik), vagy szellentését,
ott szinte szentségtörésnek számít, ha nem csupán őket éri bírálat,
hanem azokat is, akik fogyasztják…
Lássuk be: az ország két részre szakadt!
Az egyik fele isteníti ezeket a média által, teljesítmény nélkül ránk
zúdított lényeket – a másik fele számára azonban divat lett szidni őket.
Ez azonban egyben azt is jelenti, hogy sajnos a többség a fogyasztók
táborát erősíti.
Puzsér azonban nem egy a sok szidalmazó
között. Ő nem is szid, csak – egyedien gyomorforgató stílusában –
képünkbe vágja mindazt, amit egyébként minden kicsit is értelmes ember
tud, de soha senki nem mer kimondani. Hogyan is merné bárki a sok
tinikedvenc, önmaga tehetségét egekben érző szupersztároknak megmondani,
hogy csupán abban tehetségesek, hogy megmozgassák a szavazni hajlandók
ujjait, maradandó alkotásra azonban képtelenek.
Soha, senki nem merészelte még
kijelenteni, hogy a legtöbb díj átadásakor nem a teljesítmény kerül
értékelésre, hanem az előadó marketingje. Ha a média képes a vízcsapból
is folyva elhitetni velünk, hogy SP nélkül nem élet az élet, mi boldogan
szavazunk majd rá bárhol, akkor is, ha másnap már észre sem vesszük,
hogy eltűnt – mert épp MM az aktuális szupersztár. Mindegy, csak rövid,
megjegyezhető neve legyen, és kellően csöpögjön… Plusz egy stylist és
egy marketinges – ez ma a hírnév titka.
Ahhoz végképp senki nem merte még venni a
bátorságot, hogy kimondja: a siker, amelyet elértek nem az ő érdemük,
és az elnyert díjak nem a tehetségüket fejezik ki. És legfőképp, hogy ez
nem érdem, hanem felelősség… Mert ha ők mostantól balról jobbra
tetoválják a fülük alá, hogy VILÁGBÉKE, jelentsen bármit is ez a szó,
akkor emberek ezrei követik majd őket ebben. Ha piros lakkos övet
tesznek a nyakukra, akkor hirtelen feltör a bőr- (vagy a műanyag)ipar és
azt akar magának mindenki. Elhitették, hogy ők Valakik és mindenki őket
követi. Példaképek lettek! És hogy mire mutatnak példát?
A Viva Comet díjkiosztó egyik nyertese
például arra, hogy Puzsér súlyos szavait előbb megkísérelte semmissé
tenni (nem sikerült), majd egy Oscar-díj átadásra is túlzó ömlengés
végén – amelyből szerencsére nem maradt ki a stylist sem – megköszönte,
hogy ugyanaz a vidékről jött lány maradhatott, aki elindult. Tette
mindezt egy fekete bugyinak látszó dresszben, kilogrammban kifejezhető
smink mögé bújtan haladva azon a jó úton, hogy „elérje a fain dolgokat” –
ki tudja mitől oldott hangulatában alátámasztva Puzsér minden szavát.
„Comet – no comment!” – mondanám, de inkább csak annyit jegyzek meg
csendesen: Kedves Puzsér! Ha hangod csak így hallatszik el az emberekig,
hát tedd! Stílusod ugyan továbbra se bírom, mégis tovább iszom szavaid.
És reménykedem, hogy így talán akad még néhány ember, aki elgondolkodik
rajtuk és akkor megéri az orromat odatartani!
Utóirat:
Tóth Gabi tehetségét egyébként nem vitatom, de jelenlegi stílusa mellett – amely sajnos korántsem a valaha elindult tehetséges énekest idézi – el sem jutok ahhoz, hogy a teljesítményére figyeljek.
Tóth Gabi tehetségét egyébként nem vitatom, de jelenlegi stílusa mellett – amely sajnos korántsem a valaha elindult tehetséges énekest idézi – el sem jutok ahhoz, hogy a teljesítményére figyeljek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése