Buliajánló - avagy: A rock legyen veletek!

Ha december, akkor a sok csillogó és megható karácsonyi izébizé mellett a második legfontosabb dolog az óévet búcsúztató, az újévet köszöntő hatalmas buli.

Sőt, mostanában inkább bulik! Gyakorlatilag a karácsonyi halászlé zsíros cseppje még ott virít az abroszon, amikor már a következő nagy zabálást készítjük elő, malacsülttel, káposztával, virslivel és igen, a korhelylevessel, amely feltehetően az újévi másnaposság gyógyszereként kerülhetett be a hagyományok étrendjébe. De még ne legyünk ünneprontók a másnaposság tüneti kezelésével – inkább nézzük meg, hova menjünk, hogy legyen mit kikúrálni az újesztendő első (két) napján.

Mint mondtam: a buli mostanában már december 27.-én indul, bár ezt a napot leginkább a családi rendezvények jellemzik, ekkor ugrunk be azokhoz karácsonyt köszönteni, akiket az etikett az ünnepek alatt nem engedélyezett, előtte pedig a vásárlási láz nem tett elérhetővé. Aki pedig ezen a napon is a rock oltáránál tenné le tiszteletét, az minden bizonnyal Dabason fog csápolni, ahol a MetalKarácsony rendezvényen olyan zenekarok várják a nagyérdeműt, mint a Road, a Depressio, az Ossian, a Tankcsapda, Kalapács Józsi és Rudán Joe – mindez elővételben 3300, helyszínen jegyet váltva 3800 Ft-ért.

December 28.-án szintén fergeteges buli készül a Crazy Mamában. A bemelegítést már a jegy biztosítja, ami 1000 Ft csupán, de cserébe az első sört a zenekarok vendégeként guríthatjuk le! Sőt: tombolázhatunk is ezért a pénzért… A hangulatot a fiatalokból álló Eye for I együttes kezdi el bemelegíteni, majd a bulit is szervező Bermuda Rockband veszi át a terepet! Meglepetések garmadával várják rajongóikat, amelyek között neves vendégzenészek is szerepelnek… A többi titok! Az azonban nem titok, hogy az est egyik vendégeként elhívták az AC/BC zenekart, így garantáltan zúzós buli lesz, amelyhez a Crazy Mama Music Pub sörrel és töltöttkáposztával, csocsóval, és minden ilyenkor szokásos földi jóval várja a vendégeket. A hangerő rendben lesz - és a látvány sem lesz hal(l)vány!

December 29.-én az EDDA műveken szocializálódott rockerek nosztalgiázhatnak egy jót a Josephina Blues Bells színpadán, ahol a Slamo Revans várja őket bemutatkozó koncertjével. No nem mintha Slamovits Istvánt, azaz Slamot be kellene bárkinek is mutatni, de ez a formáció még most indul útjára, hogy meghódítsa szívünket. Persze ez a nosztalgia dolog ne tévesszen meg senkit, csupán arra utal, hogy igen, a korai EDDA számok is repertoárra kerülnek ezen az estén. És esetleg arra, hogy kortól függetlenül zsenge ifjúnak fogja magát mindenki érezni! Érdemes előre asztalt foglalni – a sör 400 Ft, a beugró pedig 2000 Ft lesz.

December 30.-án már biztos, hogy mindenki 38 fokos bulilázban ég – ha ezt jóféle seritallal és dögös rockzenével kívánja valaki gyógykezelni, az menjen a pokolba! Akarom mondani: irány a BarbaNegra kalózhajója, ahol a Pokolgép koncertjén garantált, hogy izomláza lesz mindenkinek már a zene lüktetésétől is, és a csengő szopránokat is rekedtre énekli majd mindenki! A bemelegítést a Postumus és az Agregator zenekar biztosítja, a neves kalóztanya pedig italakcióval csillapítja hevületünket. Egy korsó habos szomjoltó a pokoli jó hangulat kedvéért 22 és 24 óra között 350 Ft. A beugróért pedig 2400 Ft-ot kell leszurkolni, cserébe a koncertek után virradatig rophatjuk majd a táncot.

És igen, lehet még mindezt fokozni! Mivel kissé ittasan könnyebb a magyar éneklés, mint az angol… de a sok buli után már apadt a pénztárca… így a Nagy Szilveszteri Bulira javaslatunk a következő recept:

Végy egy helyet, ahova a beugró viszonylag olcsó! (2500 Ft). Tegyél bele olyan zenekarokat, akik mellett hangszál nem marad épen, és kéz nem marad sem lent, sem sörtelen! (ZBB – azaz: a Zöld a Bíbor Band vagy a Twin City Country Rock Band) Szórd meg csipetnyi különlegességgel (karaoke, csocsó, haverok, buli, - na jó, fanta csak vodkával!), és mindenféle szilveszteri hagyománnyal (éjféli pezsgő, töltöttkáposzta, rockdisco hajnalig), vedd hozzá a barátaidat, akikkel szívesen várod az új évet és irány a Crazy Mama, ahol mindezt tálalják neked! (És már 300 Ft-tól fogyaszthatsz mellé sört! Ha pedig megvan a 29.-i Korál Forever jegyed, akkor 1990-ért mehetsz be! :-) )

Ezek után már csak annyi marad nekem, hogy jó szórakozást, és legfőképp: nagyon boldog újesztendőt kívánjak mindenkinek!

Amikor a Bermudát nyeli el a háromszög

Mindenekelőtt előre bocsátanám: senkit nem akarok megbántani! Bár nem vagyok még újságíró, azért azt sejtem, nem ez a legjobb kezdés egy irományhoz, mégis szeretném leszögezni: az egyetlen célom, hogy az érintettek elgondolkodjanak egy kicsit! Nem számonkérés, nem felelősségre vonás, és semmi ilyesmi. Mi több: nem is konkrétan egy-egy tényezőről, hanem magáról a jelenségekről szól írásom.

Ilyen rossz felvezetés után, hát lássuk: mi jár a fejemben hosszú hetek óta olyan intenzitással, hogy úgy éreztem, le kell írnom!

Ennek a történetnek – hangsúlyozom: általában, nem konkrétan – három szereplője van: egy szórakozóhely, egy zenekar és a közönség.

A közös cél az lenne, hogy egy jól menő, hangulatos szórakozóhelyen, a tisztes honoráriumért fellépő zenekar megfelelő kikapcsolódást nyújtson a közönségnek, aki ezért lelkesen fizet is, hiszen ettől nem csak a másik két fél létezése múlik, hanem ő maga is jobb lesz ezáltal, hiszen a mai feszült tempó mellett kell a lazítás! Ez így jól hangzik, ugye? És biztos vannak országok, ahol ez esetleg működik is… Nos: Magyarország nem ilyen!

Adva van egy zenekar… szerencsés esetben tehetséges, pechesebb esetben valaki nyomja – de ezt nem a mi dolgunk megvitatni, erre ott a legfőbb kritikus: a közönség! Ha szar (már bocsánat!), akkor nem veszi meg! Nem megy el rá, nem ül be rá, nem fogyaszt előtte és alatta… oda megy, ahol jó a zene, a hangulat – tehát teljesen felesleges a másikat folyamatosan ócsárolni! Nem tetszik, te ne hallgasd! Ennyi…

A mai zenekarok azonban fejlett kritikával rendelkeznek, amibe az önkritika már nem tartozik bele, legfeljebb az önkifejezés, és legfőképp az önérzet! Ha valaki csúnyán néz, vagy nem teszi popsija alá a széket, akkor már megsértődik! Tisztelet a kivételnek, mert szerencsére van, de ők vannak kisebbségben. (És ez független a zenész zenei stílusától vagy eddigi karrierjétől.)

Persze, tudom, én is benne vagyok: akinek nem apuci fizet mindent, annak kemény meló összeszedni a hangszert, a próbahelyet, a stúdiót, az útiköltséget – hogy a marketingről (weboldal, plakátok, stb.), vagy (igenis: van ilyen!) a fejlesztő tanár megfizetéséről ne is beszéljek! A cuccokat pedig tárolni, szállítani, karbantartani és folyamatosan megújítani kell… Nem kis teher! Érthető, ha szeretnének valamit viszontlátni – aminek ugye legkézenfekvőbb formája a koncertért kapható gázsi!

Régi szép idők, régi nagy szponzorok… de ezen jelenleg kár siránkozni: tudomásul kell venni, hogy ma a cégek nagy része nem tud ilyen jellegű költségeket felvállalni! Tehát marad a gázsi!

Ezt ugye a szórakozóhely fizetné… - ha lenne miből! És igen, számtalan olyan szórakozóhely is van (megkockáztatom: a világon mindenütt, nem csak nálunk), aki az utolsó cseppet is kiszipolyozná a zenekarból is, a személyzetből is, és persze a közönségből is.  De tételezzük fel, hogy rendes, tisztességes hellyel állunk szembe! Kedves zenekar, és kedves közönség! Végiggondoltad már, hogy ki kell fizetni a helység bérleti díját, a villanyszámlát, a dolgozókat és azok járulékait (és ez a listának csak egy igen kis része, de ez az, amit kb. mindenki fel tud mérni), persze legyen megfelelő „dizájn” és technikai cucc, ingyen pia és tisztes gázsi - de miből?

Itt jönne képbe a közönség, ugyebár… aki pillanatnyilag országszerte a megélhetésért küzd! Nem mindenki, de sajnos ez a jellemzőbb. Vagyis már lemondott minden élvezetről, és bár soha ekkora szüksége nem volt talán az alkalmankénti lazulásra – egyre kevésbé lesz fizetőképes. Így a zenekar fülét azért fogja megkörnyékezni, hogy vigye be lehetőleg ingyen, majd ha már bejutott, akkor vagy a mosdóban próbálja elfogyasztani a kintről becsempészett italát, vagy kijárkál a sarki éjjel-nappaliba és ott fogyaszt. Csakhogy ebből nem lesz se erősítőkkel megpörgetett villanyszámla fizetve, se gázsi…

A helynek azonban vannak olyan költségei, amit akkor is ki kell fizetni, ha nem jön be senki, így muszáj a közönséget becsalni valahogy. Erre legalkalmasabbak a kezdő, újrakezdő amatőr zenekarok – akik két csoportra oszthatók. Az egyik még igazán maradhatna a próbaterembe, mert igen gyenge lábakon áll még a művészete. (Ez nem kritika: tanács!) A másik csoport – és ezt ajánlom a helyek és a közönség figyelmébe – egyszerűen: szeret zenélni! Nem a gázsiért, hanem mert ez az élete! Mert van mondanivalója. Mert ez hozza tűzbe! Az mindegy, hogy nekem, vagy neked, vagy nekik tetszik-e, mert előbb-utóbb megtalálja azt a csoportot, aki igenis követi mindenhova, mint közönség, és szeretettel hívja, mint hely. Mert ha ő jól érzi magát a színpadon, akkor az épp úgy ragályos, mint az ásítás: én is jól fogom magam érezni tőle!

Válság van, mondják a gazdasági szakemberek – és ha van olyan réteg, aki ezt elsőként megérzi, az a szórakoztatóipar. Hiszen enni muszáj, és bár kikapcsolódni, regenerálódni is kellene, az nem rövidtávú szükséglet. Nem tudom a „tutit”, nincs nálam a bölcsek köve… de azt gondolom, hogy a helyzet megoldása valahol innen indul: felkutatni azokat a zenekarokat, akik azért lépnek a világot jelentő deszkákra, mert ez az életük! Így van esély arra, hogy a fizetőképes keresletet is bevonzzák, amihez igen, kedves helyek: nektek is kell tenni! Nem lehet a gázsi nélkül, meló és sokszor család mellett, de elhivatottságból zenélő zenekaroktól elvárni, hogy ők gondoskodjanak 30-50-100 vendégről (a legtöbb hely csak akkor hív meg zenekart, ha minimum ennyi jegyet előre megvesz, és esetleg a többiből fizet némi gázsit), mert egyrészt ez egy külön szakma! Másrészt a Nagynevű Profikra se feltétlenül jönnek el ilyen sokan, felesleges nosztalgiázni azon, hogy anno hányan jöttek X-re vagy Y-ra – ma őket is kihagyják! Harmadrészt: aki szórakozóhely üzemeltetésére adja a fejét, az gondoljon arra is, hogy oda el kell hívni az embereket, marketing kell, plakátok, hirdetések, akciók – amiket egy zenekar nem lát át, mert nem kifejezhető D-dúrban.

Vagyis arra kéne törekedni, hogy a szórakozóhelyek próbálják meg önmagukat népszerűsíteni, és ebben próbáljanak meg a zenekarok is együttműködni. (A plakátok kiragasztása például nem igényel különösebb szaktudást, gitárral a háton is elvégezhető!) Hangsúlyozom: nem szimpatizálni, csak közös, jól felfogott érdekükben együttműködni kellene.

És igen, kedves közönség… ez az egész értetek kell, hogy legyen, mert ti finanszírozzátok elvileg, még ha a gyakorlatban a másik két fél is kiveszi a részét. De nélkületek az egész nem érne semmit. Tudom, hogy sokan esetleg a vacsorát hagyják ki egy-egy jó buli kedvéért, ami csak tovább növeli felétek a tisztelet jogos elvárását. De ha ti megkerülitek a portát, majd a pultot, akkor nem a tiszteletet vívjátok ki, hanem a barátaitokat hozzátok nehéz, kellemetlen helyzetbe! A pénzetekkel viszont szavaztok! Azzal fogalmazzátok meg a kritikát a helység, és a zenekar felé egyaránt! Ne vegyétek meg a bóvlit, amit rátok tukmálnak – követeljétek meg, hogy jól érezhessétek magatokat!

És ti, Zenekarok pedig: ha nem érzitek, hogy ég a hangszer a kezetek alatt, hogy megfojt a szó, ha nem mondod ki – ne álljatok színpadra. Egy csomó pénzt spóroltok magatoknak, és mint láthattátok: mindenkinek, ha a próbatermek mélyén dudorásztok, míg meg nem érik mondanivalótok, vagy esetleg más művészetek kapcsán keresgélitek az isteni szikrát magatokban! „Mielőtt megszólalnál, gondold végig, hogy szebb-e amit mondasz, mint a csend, amit megtörsz!”.

Mint mondtam: nincs nálam a bölcsek köve. De abban biztos vagyok, hogy ha nem a saját pecsenyéjét akarja mindenki sütögetni, hanem közösen ütnénk össze a sütnivalónkat (Istenem: ez a magyar nyelv… mindig lenyűgöz!) – akkor egyre inkább megvalósítható lesz itt, ebben a kis országban is, hogy az ember kulturáltan szórakozhasson és szórakoztathasson!

Ámen!

Lord Bishop Budapesten

Nem először, és reméljük nem is utoljára jár Budapesten a rock woodooja, a II. Jimi Hendrix - ahogy sokan emlegetik. De az biztos, hogy ez az első alkalom, hogy a Bermuda Rockband lesz a vendége. És valószínűleg arra sem sokszor volt még példa, hogy egy elektromos gitárt sorsoljanak ki a nézők között!

Most azonban itt a lehetőség: nem csak egy (egy? Három!) jó koncerten vehetsz részt, hanem egy gitárt is nyerhetsz! De nem ez a fontos!

Hogy miért olyan különleges ez az este? Részint azért, mert egy feljövőben lévő zenekarnak - mint amilyen a Bermuda RockbanD is - azt gondolom, hogy megtisztelés, és egyben remek lehetőség is a rockzene legendás alakjaival, különösen egy nemzetközileg elismert alakjával együtt fellépnie.

Másrészt meg "hetvenesek" vagyunk... Na korra még nem, csak születési évre, de ez a korszak határozta meg életünket, gondolkodásunkat. Szerencsések vagyunk: Zappával még sikerült találkoznunk személyesen (1991-ben, a Budapesti Búcsún, ahol a szovjet katonák kivonulását ünnepeltük a Hajógyári Szigeten), ám Jimi Hendrix után hiába is sóvárogtunk volna, ő már rég az égi csapatban nyúzza Fenderét! Akárcsak John Lennon, vagy Kurt Cobain a Nirvanából... és sajnos hosszan sorolhatnám, akik máig meghatározó alakjai a rockzene világának, de tragikusan hamar eltávoztak közülünk.
Így számunkra nem marad más, mint hogy azokra figyeljünk, akik tovább viszik ezt a szikrát, amivel a rock&roll tüzet tud gyújtani a lelkekben! És be kell vallanunk: nincsenek sokan! 

  

Ezért különösen megtisztelő, hogy 2010. október 10.-én együtt lép fel a zenekar a Lord Bishop Rocks csapattal, és ezért hívunk titeket minél többen: gyertek, érezzük jól magunkat - és adózzunk pár számmal a nagy elődöknek!

Legyen, aki továbbviszi a szikrát... Rock On!