Holnap húsvét hétfő, a
locsolkodás ideje... évente egy nap. Vannak, akik minden nap locsolnak,
csakhogy nem piros tojásért, hanem az életünkért, és nem hölgyek fejét, hanem
piros lángnyelveket. Értük, az ő becsületükért - és a mi biztonságunkért készült ez az írás, amelynek most folytatását olvashatjátok. Sajnos az ismert
sajtók az előzőhöz hasonlóan ezt sem vállalták fel...
A tűz
Egy szikrából képes
megszületni, egy várost képes elpusztítani. Ha megszelídíted, szolgálja életed:
megvéd a hidegtől, elkészíti étkedet. De ha elszabadul, nem ismer kegyelmet:
egyetlen pillanat alatt tehet porrá életeket! Lehet kiváltó oka, hőmérséklete,
kiterjedése. Lehet megfékezni, szabályozni, megelőzni. Egy valamit nem lehet:
pártpolitikát csinálni belőle! Mert mindig a tűz az úr!Nyílt levelek kereszttüzében
Szomorú szerintem, ha
valaki arra kényszerül, hogy nyílt levélben üzenjen. A pomázi tragikus tűzeset
kapcsán két ilyen is napvilágot látott.
Az első levél még a
tragédia előtt született, mintegy megjósolva annak bekövetkeztét. A második azonban
nem ekkor jött válaszként, hanem csupán a tragédia után… Hogy miért nyílt levél
formájában? Ezt nem is értem! Hiszen most, hogy a tűzoltók a segítő, karitatív
oldalról átkerültek a rendvédelmi hatóságokhoz – ha úgy tetszik: az orvosok
mellől a rendőrökhöz – most talán még nagyobb szerepet kellene kapjon a
szolgálati út. És az aligha nyílt leveles választ ír elő…
Miért nem bokszolják le?
Jutott eszembe egy pillanatra, hiszen két, egymásnak szögesen ellentmondó
állításokat tartalmazó levelet olvashattunk. Elképzeltem a jelenetet: a piros
sarokban Leidinger István tűzoltóparancsnok, 30 év tűzoltási tapasztalattal, de
már a felmenői is a lángokkal küzdöttek. A kék sarokban Benkovics Zoltán
dandárparancsnok, 30 év polgárvédelmi parancsnoki múlttal, állami kitüntetéssel
elismerten. Komoly katasztrófákon edzett – de a polgárvédelem és a tűz azért
nem ugyanaz! Vagyis ez a bokszmeccs a tűzről olyan lenne, mintha a pehelysúlyú
versenyzőt az ólomsúlyúak között indítanánk. Egyenlőtlen küzdelem – nézzük
inkább: mit állítanak a versenyzők?
A piros sarok azt állítja,
hogy az átszervezés káoszt okozott. A kék sarok szerint szó sincs káoszról.
Csakhogy a gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a hívás 3-4 kézen megy keresztül,
amíg elér az illetékeshez, és ha valaki próbált már sugdolódzóst játszani, az
tudja, 3-4 állomás után bizony már változik az információ. Mint ahogy azon a
tragikus márciusi napon, amikor a Lóczy Lajos utcából Vróczy lett, ezzel
jelentősen megnövelve a tűz pusztítását, ami így egy halálos áldozatot, és 3 sérültet
eredményezett.
Nem káosz? Akkor mit
mondjunk arra a tényre, hogy az a meghibásodott autó, amit eddig néhány tízezer
forintért a helyi szerelő megjavított, most csak azért visz el akár százezer
forintot is, hogy bevontassák az előírt szervizbe? Vagy arra, hogy a helyi
tapasztalatok hiányában mocsárba hajt egy oltóautó és elsüllyed?
A profi bokszmeccsnek még
lenne pár menete, mint ahogy én is sorolhatnám még az ellentmondásokat. Nem
beszélve arról, hogy a tűzoltás folyamatos készenlétet igényel, mindenféle
átszervezése olyan, mintha háborús időben csata közben változatnánk a seregen…
Nem éppen a győzelmet segíti, márpedig itt a tűz az ellenség, ami nem ismer
kegyelmet!
Azt gondolom, nem nekem
kéne összevetni a két nyíltlevelet, hanem szerzőiknek és azok kollégáiknak
kellene összeülni és újragondolni: mit tehetnének azért, hogy a
katasztrófavédelem ne káoszt teremtsen – és hogy az emberek újra biztonságban
érezhessék magukat… Mert ez most maga a katasztrófa!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése