Egész úton hazafelé azon gondolkodám… - na jó, hagyjuk szegény Petőfit,
így is forog a sírjában! A sajtó szabadsága az agonizálás stádiumába jutott:
még itt-ott lélegzik egyet, de alapvetően már halott! Ha országunk jövőképét kell
lefestenem, azt leginkább egy idézettel tudnám: „Minden nagyon szép, minden
nagyon jó! Mindennel meg vagyok elégedve!” Ezt ugyan Ferenc József királyunk
mondotta az első világháború előtt, de a többség mégis Kádárnak tulajdonítja e
szavakat… A jövőről a jövőben azonban úgy tűnik: úgy sem mondhatok majd mást!
Retro a divat – hát mi divatos ország lettünk. Az ötvenes évek
divathullámát azonban nem csak a ruhákban jelenítjük meg, hanem igyekszünk
minél több dolgot korhűen bemutatni. ÁVH helyett ugyan NA’V(H) van, ahol nem a
körmünket szedik le, bár vagyonvizsgálat közben néha talán észre sem vennénk a
különbséget.
Hárommillió koldus országa voltunk Horthy ideje alatt, hiszen a
nagybirtokrendszerben éhbérért, vagy az alatt dolgoztak az emberek a nagy
gazdasági válság idején. Most négymillió koldus országa lettünk, hiszen a
magánszférában és a közintézményekben egyaránt éhbérért, vagy az alatti
összegért dolgoznak az emberek, és a gazdasági válság százezreket tett
munkanélkülivé, földönfutóvá, hajléktalanná. Utóbbiak legalább átmeneti
szállásban részesülhetnek, mivel – gondolom a szociális háló részeként –
helyzetüket az új törvénykezés jelentős pénzbírsággal sújtja, amit persze nem
tudnak kifizetni, így majd leülik. Addig is van fedél a fejük felett!
Jók ezek az új törvények, mert mindig adnak valami kis izgalmat! Például
ki veszi hamarabb észre, hogy két rúd bejgli sütése közben épp új választási (értsd:
bebetonozási) törvényt fogadtak el, vagy épp családvédelmi törvényt hoztak
létre. Szerencsés esetben nem visszamenőlegesen, csak úgy. És már csak egy
közméltóságnak kellett rábólintani – illetve: aláírni – és gyertyagyújtásra már
meg is volt minden. Erre a tisztségre korábban a köztársasági elnök volt
hivatott, de most, hogy a Magyar Köztársaság megszűnt és csak Magyarország
létezik, nem is tudom, hogy létezik-e még ilyen titulus. Lehet, hogy már nem és
az ő jelenlegi státusza csak egyszerűen „álamfő”?
Jövőképem kicsit talán sötét, de én még azon cseperedtem fel, hogy „ma
lesz a holnap tegnapja” – és bizony a legjobb jósok is a múltból dolgoznak!
Csak egy dolog aggaszt kicsinykét… Bácsik! Nénik! Kedves Döntéshozók! Az
emlegetett történelmi korszakokat olyan évek követték, mint 1945 vagy 1956. Nem
lehetne esetleg okulni a történelemből és valamit másképp csinálni? Mert nem a
történelem ismétli önmagát, csak mi nem vagyunk hajlandók észrevenni, hogy
változtatni kéne a recepten!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése