Igazi ereklye – gondoltam, mikor kezembe került a Magyar
Hírmondó Rát Mátyás által szerkesztett reprint kiadása. Ez a pozsonyi
szerkesztőségben 1780-ban napvilágot látott kiadvány a magyar újságírás legelső
kiadványa, amelyben – a korábbi hírlevelekkel ellentétben – már honoráriumot is
kapott, akinek híre bekerülhetett a lapba.
Izgatottan forgattam hát a sárga lapokat, kicsit furcsa
volt a régies stílus és nagyon szokatlan a mérete, amely a mai napilapszerű
formátumot idézi, ámde „nyolcadrét” méretben, vagyis akkorka volt, mint egy
átlagos könyv. A kicsikből lesznek a nagyok – mondta nagyanyám, mikor azon
sopánkodtam, hogy jó fejnyivel kisebb vagyok játszótársaimnál – és úgy tűnik:
ez az újságírásnál is igaz lehet, mert tartalma igazán nagy dolgokat firtatott.
Olvashatunk belőle „A világnak mostani állapotjáról”, az aktuális
tisztváltásokról, „Tudománybéli dolgokról”. Megtaláljuk benne az első
sajtóreklámot, amely a pozsonyi Patzko Ferentz könyvnyomdáját hirdeti. És úgy
tűnik, az a hírszerkesztési elv, hogy a végére maradjon valami kis színes hír,
hogy az ember jobb érzéssel tegye le a lapot (és így majd máskor is kezébe
vegye) – egyidős a magyar újságírással, hiszen itt is egy ilyen hír zárta a
sort.
Történt ugyanis, hogy az egyik Hunyad megyei faluban néhány
héttel korábban új bírót neveztek ki a hivatal élére. Csakhogy a bírót asszonya
tisztesen elkalapálta, amire feltehetően jó oka is lehetett, hiszen a
falubeliek ezt a tényt megértően fogadták. Azt azonban mégsem hagyhatták, hogy
az életüket egy olyan bíró irányítsa, akit az asszonya is megver! Így a bírónak
le kellett mondani tisztségéről…
Olvasom mindezt ma, amikor hol mentelmi jog mögé bújva, hol
szimpla pártszimpátia alapján úszhatja meg bárki a számonkérést nemhogy
erkölcsi, etikai ügyekben, de akár köztörvényes bűncselekmények esetén is…
Szép új világ: hova fejlődsz még?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése